FŐOLDAL | KIADVÁNYOK

Manfred Kyber
A kis Veronika három lámpása

 

 Nehéz eldönteni, milyen skatulyába lehet belegyömöszölni a kis Veronikát. Lehetőség kínálkozna bőven: gyermekkönyv, ezoterikus irodalom, kor- és tájleírás, tanmese felnőtteknek…
Egyik sem illik rá, mégis mindből van benne.
Maga a történet egy család tagjai és környezetük köré szerveződik, de nem csak egy korra vonatkozik. Tekintve, hogy az író elkötelezett ezoterikus volt és maga is valamennyire tisztánlátó, a könyv alapvető eszmeiségén végighúzódik az újjászületés (reinkarnáció) tana, mint vezérfonál. Erre vannak felfűzve a főszereplő kislány és nagybátyjának különböző testetöltései.
A történet egy házban és bővebben egy kis észak-német, baltikumi faluban játszódik, ahol több nemzedék óta lakik Veronika családja. A kezdetben pár éves kislány tisztánlátása révén bepillantást nyer a ház körüli kert flórájának és faunájának hétköznapi ember számára nem felfogható, asztrálvilági életébe; megismerkedik bogárral, rigóval, sünnel, tündérekkel, szellemekkel és végül saját őrangyalával. Aztán eljön a pillanat, amikor - mint minden gyermek - elveszti az asztrálsík iránti érzékenységét és csak nyomokban marad meg észlelési képessége. Találkozik egy régi rokon itteni és túlvilág között bolyongó szellemével és megváltozott tudatállapotban visszaemlékszik néhány korábbi testetöltésére. Végül meghal és megszabadulva a fizikai test okozta korlátoktól, felismeri igazi helyét és küldetését.
A könyv igazi értékei nem a cselekményben rejlenek. Nagyon színesen ábrázolja az egyes jellemeket - akár állati, akár emberi alakba öltöztetve, mint például a macska, illetve a nagynéni alakjában, de ami sokkal megkapóbb, az a mély humánum, amivel mindezt teszi.

A fő hangsúly az egyes cselekmények és jellemábrázolások alatt/mögött meghúzódó tanításon van. Kyber ebben a könyvében összegzi mindazt, amit a teozófiáról/antropozófiáról közérthetően és személyhez szólóan el kell és el lehet mondani anélkül, hogy különösebb magyarázkodásokba és idézetek felsorolásába bocsátkozna. A könyv átfogja és egységbe szerkeszti a teozófia/antropozófia alapelemeiből felépülő világképet, de ezt olyan természetességgel teszi, hogy az az olvasó, aki nem tartja elfogadhatatlannak a karma és a reinkarnáció gondolatkörét, magától érthetődőnek és/sőt meggyőzőnek fogadja el.
A hangvétel inkább leíró, helyenként romantikus, enyhe iróniával fűszerezett. Vannak benne állandó nyelvi fordulatok, jelzős szerkezetek, visszatérő mondatok - amik Kyber prózájára egyébként jellemzőek - és egyénivé teszik stílusát.
A könyv hagyja magát olvasni, nem kíván elmélyült gondolkodást. A közvetíteni kívánt mondanivalót több lépcsőben, ismételve, de nagyon következetesen adja át és eközben nem keveredik történeti, vagy stilisztikai ellentmondásokba. Szókincse gazdag, ami főleg a leíró részeket teszi emlékezetessé.
Kinek szól ez a könyv? Talán nem éppen gyerekeknek, bár nem árt, ha elolvassák és nyitottá válnak a bennfoglalt világszemlélet iránt. Főleg az ezoterikus tanokkal ismerkedők és romantikus beállítottságúak érdeklődésére tarthat számot, de mivel kódoltan nagyon erős spirituálisan oldó hatása van, minden olyan olvasó számára ajánlható, aki választ és megoldást szeretne legrejtettebb problémáira és kérdéseire.