Stark Lipót
1866-1932

Gépészmérnök, a magyar villamosipar kiemelkedő alakja, a Magyar Teozófiai Társulat elnöke 1910-1911 között.

Stark LipótA budapesti Műegyetem gépészmérnöki karán tanult. Szakmai munkásságát a Ganz-gyár Elektrotechnikai Osztályán kezdte. 1891-93-ig Braziliában dolgozott a Ganz-gyár képviseletében, három város magyar gyártású villamosművének építkezéseit vezette. 1896-tól 1910-ig a Ganz-gyár villamos részlegének főmérnöke, majd cégvezetője. 1893-tól a Magyar Villamossági Rt. főmérnöke, Eger, Pécs, Fiume villamosításában is közreműködött. Számos villamos mű tervezésében és létesítésében vett részt, melyek közül a konstantinápolyi emelkedik ki, amellyel a Ganz nemzetközi pályázatot nyert. 1911-ben a konstantinápolyi elektromos művek vezérigazgatója lesz.

1911-től 1919-ig Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek műszaki igazgatója, majd vezérigazgatója. Megbízást kapott a közüzemi áramszolgáltatás megszervezésére és irányítására. Fő műve a Kelenföldi Erőmű kiépítése 1912-14 között. Nyugalomba vonulása után a cég műszaki tanácsadója. Széleskörű irodalmi tevékenységet folytatott, ő volt az Elektrotechnika c. lap főszerkesztője is. Fő műve “Az elektromos vezetékek számítása” c. munka, mellyel Hollán pályadíjat nyert 1928-ban megírta a Ganz-gyár elektrotechnikai vonatkozású gyártörténetét is. Nemzetközi ismertségét és megbecsülését jelzi, hogy a Society of Electrical Engineers már 1911-ben rendes tagjává választotta.

A Magyar Teozófiai Társulat elnöke 1910-11 között.

Később 1917-18-ban a szabadkőművesek 1871-ben alapított egyik legnagyobb létszámú páholyának, a Galilei Páholynak a főmestere lett, ezt követően pedig a tisztikar tagja.