Embléma Magyar Teozófiai Társulat
 
Kezdőoldal
HírekA Teozófiáról rövidenA teozófiáról bővebbenA Teozófiai TársulatA Társulat alosztályaiA társulat jelvényeA Teozófia nagy tanítóiCentenáriumi oldalHonlapajánlóTeozófiai kiadványok
Felhasználónév:

Jelszó:

 

  

Tisztelt Látogató!

Köszönjük, ha
személyi jövedelemadója 1%-át Társulatunknak ajánlja fel.

Az így befolyt összeget
új könyvek kiadására fordítjuk.
Adószámunk:

19672414-1-42

 

 

Fórum

Tisztelt Látogató!


Örülünk, hogy honlapunk felkeltette érdeklődését. Az alábbi fórumot azért hoztuk létre, hogy teret nyissunk az olvasottak megbeszélésének, hogy esetleges kérdéseit bárki nyilvánosan feltehesse és hogy azokra, valamint általában a teozófiára vonatkozó kérdéseire választ kapjon.
Igyekszünk a hozzászólásokra rövid időn belül legjobb ismereteink és jelenlegi tudásunk szerint választ adni, de szívesen vesszük építő jellegû hozzászólását is. Kérjük, hozzászólásai megfogalmazásánál kerülje a személyeskedést, tartsa tiszteletben a vélemény szabadságát, és ne tekintse fórumunkat reklám-lehetőségnek. Ilyen esetekre a moderáció jogát fenntartjuk.
Kérjük, tekintse fórumunkat a sajátjának és érezze otthon magát

A régi honlap és a korábbi évek hozzászólásai itt olvashatók.

Név (megadása szükséges)

E-mail (nem lesz látható) (megadása szükséges)

Weboldal (ha van)

Néhány praktikus tanács: a hozzászólásoknál alkalmazhatók a HTML nyelv elemei.
Kép beszúrására nincs lehetoség, képet csak linkek segítségével lehet megosztani a fórumban.

Írja ide a képen látható szöveget:
jszabari válasza Csizmáskandúr kommentjéreElozmény2018-09-20 10:09:11

Kedves „Csizmáskandúr”!

Engedjen meg néhány gondolatot az öngyilkosság vagy a szenvedélybetegségek „büntetéséről”. Mindenek előtt érdemes tisztázni, hogy nem létezik külső forrásból (Isten, angyalok, ördögök, stb.) származó büntetés vagy jutalom, csak a teljesen személytelen ok-okozat (karma) törvénye létezik, amely akár egy életen belül, akár életeken átnyúlva (reinkarnáció) érvényesül, tehát az ember az, akinek korábbi cselekedetei – érzelmei – gondolatai eredményeként bünteti vagy jutalmazza saját magát. Ehhez még hozzájön a dharma (életfeladat) törvénye, ami az ember pillanatnyi fejlettségi szintjénél eggyel magasabbra lépéshez szükséges megoldandó feladatok formájában jelenik meg. Nagyon lényeges tudni, hogy soha, egyetlen ember sem kap olyan feladatot (akár karmikus, akár dharmikus), amit ne lenne képes megoldani, viszont nagyon is lehetséges, hogy az adott feladat megoldásához minden meglévő képességét, erőforrását mozgósítania kell, minden tőle telhetőt meg kell tennie. Amikor valaki valamilyen szenvedélybetegségbe vagy öngyilkosságba menekül, akkor nem hajlandó ezt az erőfeszítést megtenni, úgymond „kiszáll a játékból”. A probléma csak az, hogy addig nincs tovább lépés, amíg ezt a feladatot meg nem oldja, vagyis a következő életében visszajön, csak egy kicsit nehezebben. Előfordul, hogy valakinek több életen keresztül kell küzdenie ugyanazzal a feladattal.

Azzal a véleményével nem értek egyet, hogy mondjuk egy szenvedélybetegnek éppen elég büntetés az élete. Engedje meg, hogy egy személyes példán mutassam be, hogy a szenvedélybeteg nem csak önmagával tesz rosszat. Az édesapám élete végére masszív alkoholista lett, és 54 évesen szó szerint a halálba itta magát. OK, ön szerint az ő dolga. Csakhogy eközben többeknek okozott sok fájdalmat. Nekem, akinek végig kellett tehetetlenül nézni a folyamatot, és bármivel próbálkoztam, nem segített. A nagymamámnak, aki két világháborút túl élt, kicsi gyerekekkel várta haza a frontról a férjét, és a végén neki kellett a fiát temetnie – nem ez a világ rendje. A gyerekeimnek, akik soha nem ismerhették meg, hogy milyen csodás dolog nagypapával valamit együtt csinálni – fél évszázad távlatából is élénken élnek bennem a pillanatok, amikor gombászni, vagy kukoricát, napraforgót bengészni mentünk nagyapával. Tehát a szenvedélybeteg vagy öngyilkos nem csak önmagát bünteti, hanem a szeretteit is, ennek viszont komoly karmikus következménye van. Éppen azért szoktuk ezt a tényt hangsúlyozni az előadásainkban, mert az emberek azt viszonylag könnyen elfogadják, hogy a szándékos rossz cselekedetért „büntetés” jár, de – mint az ön példája is mutatja – a gondatlanságból, lustaságból elkövetett rossz cselekedet büntetése már nem annyira egyértelmű, noha az emberi jog is ismeri az „előre megfontolt szándékkal” és a „gondatlanságból” elkövetett bűncselekmények fogalmát, és mindkettőnek megvan a maga büntetési tétele.

Üdvözlettel: Szabari János


Válasz

Csizmáskandúr válasza Bőhmné Szabari Noémi kommentjéreElozmény2018-09-15 11:32:44

Tisztelt Noémi, köszönöm a választ, melyre sajnos csak azt a viszontválaszt tudom adni, hogy én nem vagyok "biztos" semmiben. Ezt a lehető legkomolyabban mondom. Még azt sem döntöttük el, mi emberek, hogy ez az élet egy "kísérleti telep"-e, vagy egy szimuláció, vagy valóban igazak, amit Önök mondanak. Platón barlanghasonlatát tudnám idecitálni. Továbbá: ha ennyi irány-irányzat-elv, stb... van a világ mibenlétét illetően, honnan lehetünk biztosak egyetlen egyben? Amiről beszélek az az, amit a következő példán talán érzékeltetni tudok: - Isten hisz Istenben? Mármint az Ő Istenében? Az én válaszon: SZÜKSÉGSZERŰEN igen. Mert egy Isten, aki tökéletesen birtokában van az ő maga által teremtett tartománynak (amibe akár a "végtelen" szó is bennefoglaltatik - igen furcsa módon), szóval ha Ő Isten, SOSEM ZÁRHATJA KI az a lehetőséget, - mint lehetőség - hogy Őt is teremtették, csak éppen máshogy emlékszik, mert azt is elhitették vele. És ez így mehet tovább végestelen végig, Istenek számtalan számosságán át. Ha a logikán keresztül közelítjük meg, ez jön ki. Tudom, hogy ez furcsa gondolat, elnézést is kérek érte, de ez a lehetőséget is nyitva hagyom. Én. Aztán hogy más miben hisz, az az ő ügye. De én sosem mondok "biztosat". Elnézést, én hibám, de ilyen vagyok. :) Másik: továbbra is igazságtalannak érzem a szenvedélybeteget, stb... megbüntetésén alapuló világnézetet. És ha ehhez hozzánézzük az a Jézusi mondatot, amit állítólag mondott, s ezzel az összes tanítását a válla fölött hátrahajította: "Legyen Nektek a hitetek szerint!" Tényleg! Mi van, ha mindenki egy-egy Univerzum, és abban az Univerzumban minden úgy történik, ahogy az adott egyén "hiszi"??? Szerintem ez jó! A kőmaterialista sajnos a teljes és totális tudatvesztést éli meg, az ő sztoryja lezárul. Önök fejlődésen, stb.. esnek át. Én meg nem tudom, mi lesz velem. (Na és esetleg nem itt van a kutya elásva? A tudat végtelen tágítása, amikor felfogjuk, hogy minden hit, minden elv egy a sok közül...) Nem akarok szerénytelennek tűnni, nem azt mondom, hogy tudom a tutit, és ez a "tuti" a mindenben való hivés, ellenkezőleg: pont nem tudom, hogy mi van. Lehet, hogy az Önök világképe érvényes mindenkire. De az én világomban - ha egy mód van rá választani - a drogos szerencsétlenek tuti nem bűnhődnek tovább, bőven elég volt nekik ez a földi pokol. Hanem inkább azok, akik pokollá teszik ezt a gyönyörű világot. (A kettő sokszor kéz a kézben jár, persze, ez sem vitatható. Csak az elsődlegesség, hogy melyik "erősebb"... az az egyik vita tárgya köztünk.) Egyébként: SEMMI KÉTSÉGEM afelől, hogy Önök a szeretetet tartják követendőnek és kívánatosnak. (Nem erről beszéltem fent.) És ezt nagyon köszönöm is! :) Üdv!

Válasz

Bőhmné Szabari Noémi szerint:2018-09-02 18:35:17

Kedves „Csizmáskandúr”!

Nagyon szépen köszönöm a türelmét és az előadásommal kapcsolatban felmerült kérdéseket!

Elsőként azt kérdezte, hogy honnan lehetünk biztosak abban, hogy az alvás során, az asztráltestünkben végzett munkánk célt ér akkor is, ha fizikai ébredésünkkor nem emlékszünk erre. A világban feltételek nélküli, megváltozhatatlan törvények működnek. Az egyik ilyen, hogy minden gondolatnak, szónak, cselekedetnek megvan a maga meghatározott következménye, ami az ok és okozat viszonyán keresztül meghatározott összefüggésben van az adott gondolattal, szóval és cselekedettel. „Semmiféle erőfeszítés nem vész el soha, minden oknak meg kell hoznia hatását.” – „csengenek” Kuthumi Mester szavai gyerekkorom óta a fülemben. Ha az ember pedig igyekszik mélyen tanulmányozni a természeti törvényeket, azok ismeretei segítenek neki eligazodni az életben. Nem kell fizikai szemmel látnom a törekvésem eredményét, hogy tudjam a gondolatom és a gondolatom szülte cselekedet a megfelelő időben és helyen célt fog érni és kifejti hatását. Ha lefekvéskor őszinte és önzetlen gondolatformát hoz létre az ember, az a gondolat - a gondolaterő működéséből kifolyólag – eljut a címzetthez. Érdekesnek tartom, hogy éppen aktuális ez a segítő munka az életemben, mert pont az elmúlt napokban történt a környezetemben, hogy egy fiatal, életerős családapa, férj úgy döntött hátrahagyja szeretteit. Egy szerető feleség maradt itt összetörten két pici fiúval. Ezért az elmúlt estéken nyugtató és vigaszt nyújtó gondolatokat küldök a férj és a feleség számára. Ez az az apró munka, amit én, itt most az én szintemen elvégezhetek és biztosan tudom, hogy a munkámnak meglesz a minőségben megfelelő következménye.

Második kérdése, hogy az előadásban miért csak az alkoholistákat említem, mint eltévedt embereket? Az előadásom így hangzott. „Az a személy, akinek erős alacsonyabb rendű vágyai voltak, amelyeket csak fizikai síkon lehet kielégíteni (mint például az alkoholista és a kéjvágyó ember), a fizikai halál után komolyan szenved, mert a szenvedélye, a sóvárgása a halál után is fennmarad, sőt erősebbé válik, mert ilyenkor az érzelmi testben él, a rezgéseknek már nem kell a nehézkes anyagi részecskéket mozgásba hozniuk, a fizikai test anyaga már nem tompít, így a kínzó epekedését eddig nem ismert erősségűnek tapasztalja. Azonban a sóvárgását már nincs lehetősége kielégíteni, mert az a fizikai test, amellyel megtehetné, már megszűnt és ezek az alacsony rendű vágyak kiégnek az emberben, néha heves szenvedés árán.” Az alkoholizmust, a kéjvágyat csak példaként említettem, de említhettem volna bármely más fizikai síkhoz köthető szenvedélyt. Itt a hangsúly a fizikai síkon van, ugyanis a halál után, az asztrális síkon nem adottak a körülmények és a feltételek az ilyen szenvedélyek kielégítéséhez, így kínzó epekedést érez a személy addig, amíg el nem hal benne ez a vágy.

Elhangzott az is, hogy „a fizikai életünk során felépített asztráltestünk minőségét a szenvedélyeink, a vágyaink, az érzelmeink mellett a gondolataink, és olyan fizikai szokásaink, mint az étel-, italfogyasztás, a mértékletesség, és a tisztaság határozzák meg. Egy nyers és durva élet, ahol szabadjára engedjük szenvedélyeinket, és elhanyagoljuk az értelmi és spirituális munkát, nyers és durva asztráltestet fog eredményezni. Ezzel szemben egy tiszta és finom, szellemi életet élő ember, aki megfékezi alsóbbrendű vágyait, finom asztráltestet fog létrehozni, ami nem lesz fogékony az asztrálvilág alacsony és durva rezgéseire, hanem csak a magasrendű hatásokra.” Az ösvényt kereső ember végezzen értelmi és spirituális munkát, éljen tiszta, finom, szellemi életet. Ebbe pedig nem kérdés, hogy az önzetlen(!) szolgálat is beletartozik természetesen. Három ösvényen indulhat el az ember, amelyekből bármelyiket ha követ, eléri a felszabadulást. Mind a három ösvény a felső Énhez vezet, mindnek ugyanaz a célja, csak módszerükben különböznek. Ez a három ösvény, az indiai bölcselet szerint a cselekvés, a bölcsesség (avagy a tudás ösvénye), és az odaadás (avagy a szeretet) ösvénye. Ajánlom figyelmébe Annie Besant – A három ösvény című írását az olvasnivalók között a Társulat honlapján.

A szolgálat gyakorlására jött létre a Magyar Teozófiai Szolgálat is, amelynek munkájában magam is évek óta részt veszek. Szeretettel ajánlom Önnek a feltöltött előadásaink között elérhető "A teozófiai szolgálat - a cselekvés útja" „A másság az bűn?”- kérdezi Ön. Szintén ajánlom figyelmébe, hogy olvassa el mit jelent a teozófia és ismerje meg a Teozófiai Társulat célkitűzéseit, mert ott választ talál arra, hogy a legtávolabb áll tőlünk az, hogy bűnnek véljük a másságot. A társulat három céljából az első így hangzik: Megalkotni az emberiség egyetemes testvériségének egyik magvát nemzetiségi, vallási, társadalmi osztálybeli, nemi és faji megkülönböztetés nélkül. Hogy ki beteg, ki szegény, ki sanyarú sorsú ezzel kapcsolatban ismét az előadásomból szeretnék idézni: „A szenvedést nem valami külső hatalom ítélte az embernek, hanem – ahogy valamennyi örömét, úgy valamennyi szenvedését is - teljes mértékben magának okozta, meghatározva erejének és időtartamának pontos fokozatát.” Továbbá: „És utolsónak pedig a szenvedés semmi esetre sem hiábavaló tapasztalat. Ez az egyedüli módja annak, hogy megszabadulhasson a hiányosságaitól. ... A lélek, aki ilyen kemény leckét kapott, mindent el fog követni azért, hogy visszatartsa alacsonyabb tudathordozó eszközeit a tévedések megismétlésétől.”

A közönséges öngyilkosságot általában félelemből, vagy valamilyen helyzetből való menekülési indíttatásból követik el, illetve ha egy olyan nagy megrázkódtatás éri, amit az illető nem bír elviselni. Akár megfontolt, akár elhamarkodott tette valakinek, az öngyilkos szeretne elkerülni valamit. Lehet ez a fizikai szenvedéstől való szabadulási vágy is, de aki megérti, hogy az égvilágon semmi sincsen véletlenül jelen az életünkben, az nem akar elmenekülni, megfutamodni a nehézségektől. A nehézségek egyedül értünk vannak, hogy tanuljunk, fejlődjünk és csak a tudatlanságunk miatt éljük meg nehézségnek az élet leckéit. A fájdalom átélése például együttérzésre tanítja az embert. Bármi elől próbál elmenekülni az ember, az nem sikerülhet, mert amíg nem tanulja meg a nehézség álcájába bújtatott életfeladatot, az újra és újra meg fog jelenni előtte, életeinek különböző díszleteiben és plusz nehézségként még viselheti az ember a korábbi menekülésének karmikus következményeit is. Én mindenkinek azt kívánom, hogy ne meneküljön, hanem tanuljon! Véleményem szerint a teozófus feladata, hogy tanuljon és szolgáljon. Nem több és nem kevesebb. Még egyszer ajánlom figyelmébe, hogy olvassa el a teozófia jelentését és célkitűzésünket. Sem önzőség, sem felsőbbrendűség, sem bírálás, sem „mi majd megmondjuk a tutit” szándék nem vezérli sem a társulatot, sem az ösvényt kereső embert. A boldogság alatt ne a földi, fizikai boldogságot értse, hanem az emberiség boldogságát egy sokkal magasabb, szellemi szinten. Bízom benne, hogy sikerült néhány kérdésére válaszolnom, vagy legalább további kutatásra biztatnom Önt! Örömmel várom a nálam tapasztaltabb teozófus társaim hozzászólásait is! És tényleg nagyon szépen köszönöm a türelmét!

Üdvözlettel: Bőhmné Szabari Noémi


Válasz

jszabari válasza Csizmáskandúr kommentjéreElozmény2018-08-29 09:04:34

Kedves "Csizmáskandúr"!

Egy pici türelmét kérem, szeretnénk megadni a lehetőséget a megszólított előadónak, Noéminek, hogy ő válaszoljon először - amit két pici örökmozgó gyerek mellett nem is annyira könnyű negtenni. Utána én is le fogom írni a gondolataimat a levelével kapcsolatban.

Türelmét megköszönve üdvözlöm: János


Válasz

Csizmáskandúr szerint:2018-08-26 15:11:07

Tisztelt Magyar Teozófiai Társulat! Ma valahogy belebotlottam Bőhmné Szabari Noémi előadására, "Élet a fizikai halál után"-ra a Youtube-on. Amiért "tollat ragadtam", az a saját értetlenségem. Magyarázom: Elöljáróban annyit, hogy én sohasem mondok olyat, hogy "biztosak lehetünk benne", ha pl. asztráltestünkben ténykedünk és reggel nem emlékszünk rá, hogy sikeresek voltunk, vagyis "megérte". Miért? Honnan tudom, ha nem emlékszem rá? Továbbá elöljáróban szintén fontosnak gondolom kijelenteni, hogy az én alábbi gondolataim is csak egy vélemény. Nem tudom, hogy van ez az egész, DE! A tárgyi előadásban azt nem értettem főként, hogy hogy-hogy nem látják azt a - szerintem - égbekiáltó ellentmondást, hogy a "gonoszt" - legalább is az előadás szerint - kizárólag az alkoholisták, függők, stb... képviselik; mintha ez az egy bűn létezne, az anyagi világban való túlzott megmártózás, mohóság. Alig, vagy szinte nem is esik szó arról, ha valaki a másik embernek szánt szándékkal rosszat akar és cselekszik. Pedig szerencsétlen alkoholisták és drogosok azok "csak" betegek!!! Lelkibetegek. A másik, amit nem értek, hogy a "jó" és kívánatos élet az az "értelmes, tudatos" élet kizárólag? Miért az? Miért nem a segítő, az önzetlen odaadó élet? Aki segít a drogosnak, nem pedig már előre látatlanba a pokol legmélyebb bugyraiba prognosztizálja a lelkét! Madách óta tudni véljük, hogy a tudás, az értelem nem lehet célja az életnek (és a létezésnek). Egy példa, mire gondolok: Adott mondjuk egy szülő, aki "értelmes, tudatos" értelmet és életet gondolva önmagának, a gyerekét is ilyen életre próbálja ösztökélni. Tipikus teljesítménykényszer. A gyerek szabadlelke meg mondjuk mást akar. Mondjuk gitározni. Szülő "üti a vasat" az Egyetem irányába. Történnek a dolgok, a vége egy drogos gyerek és egy csalódott szülő. Ebben a történetben tényleg a drogos gyerek a bűnös? Akit még a pokollal is sújtunk? (Tudom, nincs pokol, de valahogy mégis azt "kínáljátok" neki az előadásban.) Pedig a gyerek csak "más" volt. A másság az bűn? Hogy nem az általatok/általuk "jónak" gondolt életet akarta élni? És a szegény alkoholista, aki nem tudott az Élet problémáival megküzdeni és oda menekül, az a legnagyobb g.ci a világon? Nem az, aki gyűlöletet szít, megoszt és kirekeszt embereket? Neki nem kell megélnie a poklot, csak a beteg embereknek? És az öngyilkosság dolga: szegény, aki már nem lát kiutat és abba menekül, tényleg neki lesz a legrosszabb utána is? Az én Istenem nem ilyen. Ezt nem engedi. Az az öngyilkos, aki a fizikai szenvedéstől akar megszabadulni, megvetendő? Mert attól viszont még az Önök tanítása szerint is megszabadul. Itt is logikai ellentmondás van. Még egy ALAPVETŐ ellentmondás: az hogy TÖREKEDÜNK az "értelmes, tudatos" életre, hogy azután majd jó legyen nekünk (itt a szón el lehetne gondolkodni, hogy "nekünk"), nem ez a legnagyobb önzőség??? Boldogságot kívánni magunknak: nem ez a legnagyobb önzőség. Ehhez szervesen hozzátartozik a felsőbbrendűségtudat. (Mi majd megmondjuk a "tutit".) És hogy mit kell akkor csinálni? Szerintem egyszerű a tanítás: szeressetek mindenkit, jót, rosszat, beteget, erőset, gyengét és MINDENKIT! Segítsetek mindenkit. Drogosokat is. Ne legyetek Bírák. Nincs ítélkezés. Többre mennétek. Többre menne a világ. A "vágy" és a "tudás" két nézőpontjából vizsgálva az egész létet, nagyon egysíkú világnézetet eredményez. De mondom, ez csak egy vélemény. Nem biztos, hogy jó. Elnézést a gondolataimért, ... ez van, ezt gondolom, sajnálom. :) (Kiváncsi vagyok azért a válaszra, lehet, h. én gondolom rosszul...) Üdv: egy Értetlen.

Válasz

jszabari válasza András kommentjéreElozmény2018-08-11 07:06:15

Kedves András!

Csak részben tudok egyetérteni ebben a konkrét kérdésben Martinovich Tamás utóiratával, mert szerintem a teozófiának nagyon is határozott véleménye van a genderelméletről. A teozófia alaptétele a minden létező, minden élet egysége, minden az Egy Élet egyik megnyilvánulási formája. Ebből adódik a Teozófiai Társulat első célkitűzése, az egyetemes emberi testvériség egyik magjának megteremtése NEMRE, fajra, vallásra való tekintet nélkül.

A genderelmélet jele egy piktogram, az ismert férfi és női piktogram, és közöttük egy egyenlőségjel. Egyáltalán nem az a lényege, ami valami miatt Magyarországon elterjedt, hogy a homoszexualitás, vagy a szexualitás más formáinak propagálása. Sokkal inkább arról szól, hogy évente több millió kislány babát vagy magzatot ölnek meg, mert a lány nem kívánatos. Arról szól, hogy élete során minden harmadik nőt ér szexuális inzultus, hogy lányokat-asszonyokat rabszolgaként adnak-vesznek, és kényszerítenek prostitúcióra, hogy világszerte a nők ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak. Igen, és szól arról is, hogy a homoszexuális ember is ember, ugyanannak az Egy Életnek a megnyilvánulása, ugyanolyan jogok illetik meg, mint bármely nőt és férfit. Ez az elmélet, de természetesen ennek vannak gyakorlati alkalmazásai is, amikor a társadalomban a felsorolt és nem említett jelenségek megszüntetéséért indítanak programokat. Csak érdekességként: Pakisztán egy meglehetősen konzervatív muzulmán ország, de az ottani teozófusok működtetnek ott egy iskolarendszert több ezer tanulóval, az elemi iskolától a főiskoláig, ahol a gender tanulmányok alapot jelentenek. Pakisztánban szabad…

Teozófiai irodalmat keres? Az egész teozófiai irodalom erről szól: Te, én, mi, valamennyien az emberiség tagjai vagyunk, az Egy Élet megnyilvánulásai, valamennyien a fejlődés útján járunk, ki előbbre tart, ki még hátrébb, de mindannyian oda megyünk, legfeljebb kicsit különböző utakat járunk be, de az út végén – sok-sok élet múlva – ugyanaz vár ránk. Aki előbbre tart, kötelessége segíteni a hátrébb járókat.

Üdvözlettel: Szabari János


Válasz

admin válasza András kommentjéreElozmény2018-08-06 15:36:40

    Kedves András,

    minthogy az egész „gender-elmélet” mindössze 50 éves, (lásd https://hu.wikipedia.org/wiki/Genderelm%C3%A9let) nem csoda, hogy még a nem-teozófiai irodalomban is csak kevés írás található róla.
   Tekintsünk el a divattól, és nézzük a lényeget: „a társadalomban megfigyelhető nemi szerepek” kérdését az ősi bölcsesség tanításai alapján.
   A honlapunkon (http://teozofia.hu/index.php?tartalom=14) megtalálható annak a néhány alaptörvénynek a felsorolása, amelyek közül esetünkben a karma, az újraszületés és az életfeladat törvényei adnak segítséget. Az utóbbi kettőt vegyük most ténynek.  
   Az ok-okozat (karma) törvény működése életeink során nagyjából az alábbiakban jelentkezik:
         Okok                           Következmények
   az elmúlt életből                  a jelen életbe
   a jelen életből                      a jövő életbe
Segítő cselekedetek            Jó körülmények
Ártalmas cselekedetek         Rossz körülmények
Vágyak, törekvések             Tehetségek, képességek
Következetesség                 Jellem
Sikerek                              Lelkesedés
Tapasztalatok                     Bölcsesség
Fájdalmas tapasztalatok      Lelkiismeret
Ragaszkodás                       Lekötöttség
Önzetlen szolgálni akarás    Spiritualitás
   Ahogy a jelenlegi életünkben is minden esetben megtörténik, a másokkal kapcsolatos tevékenységünk következményeit magunknak kell viselni, ami előttünk álló feladatokként is felfogható. Ezek egy része áthúzódhat egy-egy következő életre is, amikor legtöbbször nem, vagy csak nagyon halványan vagyunk tudatában, mi van a háttérben.
   Az eddigiek mind a férfi-, mind a női testben élőkre egyaránt vonatkoznak. Mivel az ősi tanítások szerint az ember, mint szellemi lény (ezt a teozófiai irodalomban”egyéniség”-nek nevezik) androgyn, azaz mind a maszkulin, mind a feminin jellemvonásokat tartalmazza. Az életeink során mindkettőt ki kell fejleszteni, hogy elérjük az egyensúly állapotát. Ebből következik, hogy egy adott életre a magunkkal hozott életfeladattól függően építünk magunknak – a csak a fizikai világban egymástól részben eltérő – férfi- vagy női testet. (Ezt az eszközkészletünket, a fizikai-érzelmi-gondolati testeinket nevezi a teozófiai irodalom „személyiségnek”.)
   Általában több egymást követő életben használjuk az egyik, majd egy utána következő sorozatban a másik nemhez tartozó testeket és végezzük el a társadalomban kialakult, egymástól részben eltérő feladatainkat.
   A kavarodás akkor következik be, ha nagyon ragaszkodunk egy-egy – számunkra kellemes – állapothoz akkor is, ha az életfeladatunk szerint már tovább kellene lépnünk. Ha ez a ragaszkodás elég erős, a hatása átnyúlhat a következő egy, esetleg több életre is, aminek következtében az akkor létrehozott személyiségünk működésében zavar keletkezik. Ilyen esetekben alakul ki a nőies férfi és a férfias nő, szélső esetben a homoszexuális hajlam mindkét nemnél.

Üdvözlettel az admin.

Ui: a kérdés feltevése ilyen formában („a teozófia válasza” bármiről) azonnal értelmét veszti, ha arra gondolunk, hogy a Theos-Sophia kifejezés szó szerint Isteni Bölcsesség-et jelent, amiről csak olyan valaki(?) tudna nyilatkozni, aki annak birtokában van, vagyis ismeri az egészet! Mivel ilyen valakiről nincs tudomásom, a magam részéről a „teozófiai irodalom” kifejezést használom, legtöbbször annak is a szűkített, az elmúlt 140-150 évben megjelent írásokra korlátozódó értelmében.


Válasz

András szerint:2018-08-05 17:58:17

Kedves Teozófusok! Arra lennék kíváncsi, hogy a mai divatos gender elméletre van-e valamilyen válasza a teozófiának? Kerestem a fórumban, de nem találtam, még. Az erre irányuló irodalmat keresem ha van. Köszönöm, András

Válasz

jszabari válasza Miskolci László kommentjéreElozmény2018-06-13 17:16:36

Kedves László!

Hosszú időn keresztül hétköznap esténként voltak a nyilvános előadásaink, de többen reklamáltak, hogy munkanapon ezért nem tudnak vidékről Budapestre jönni. Ezért tértünk át a ritkább (kéthavonta) szombat délutánokra, amikor is négyszer 50 percben dolgozunk fel egy adott témát. A létszám változó, 30-40 fő körül szokott lenni. Azt hiszem, inkább örülnünk kell annak, hogy nagyon sokan inkább megvárják, hogy az előadásaink hangfelvételeit és a hozzájuk tartozó PowerPoint prezentációkat feltöltsük a honlapunkra, illetve a Youtube-ra, és otthon, kényelmesen meghallgassák azokat.

Más: azt a bizonyos könyvet megnéztük, és ez is azok közé a háború előtt megjelent könyvek közé tartozik, amelyek úgy születtek, hogy több könyvből összeollóztak és zanzásítottak valamit az elődeink. Mivel az eredeti anyagok fordításai letölthetők a honlapunkról, nem szeretnénk hatalmas energiát fektetni az oldalankénti képfile-ok szöveggé alakításába. Mindenesetre köszönjük a kedvességedet, hogy megosztottad velünk a kincsedet.

Üdvözlettel: János


Válasz

jszabari válasza Magdolna kommentjéreElozmény2018-06-13 17:01:18

Kedves Magdolna!

Na most őszintén, ki akarná a Teozófiai Társulattal reklámozni magát? Mert önzetlen szponzorokból elég szűkös a felhozatal. Most képzeld el a Titkos Tanítás címlapján a szöveget: „A könyv kiadását támogatta az XY macskaeledel gyártó.” 😊 Nem beszélve arról, hogy nem is vagyunk hajlandók olyasmit reklámozni, aminek nincs köze a teozófiához. Időnként egy-egy gazdagabb társszervezet (pl. a holland vagy az amerikai teozófusok) segít egy-egy könyv kiadásában, illetve bármely magánszemélytől (!) elfogadunk adományt, mint például az SZJA 1%. De semmi baj, rendben van a gazdálkodásunk, nem fenyeget bennünket a csőd. 😊

Üdvözlettel: János


Válasz

Miskolci László szerint:2018-06-11 22:20:35

Érdeklődnék, hogy kb átlagban mennyien mennek el egy előadásra? Amikor még én voltam annó, akkor csak egy előadás volt, most látom, hogy egy eseménynél négyen vannak egymás után.

Válasz

Magdolna válasza jszabari kommentjéreElozmény2018-06-11 06:46:04

Próbáltatok szponzort , mecenást ,önzetlen gavallért szervezni ? :)))

Válasz

jszabari válasza Mónika Czegóner kommentjéreElozmény2018-06-02 08:21:57

Kedves Mónika!

A tanítások ingyenesek, hiszen azok nem a mi tulajdonaink – ön is ingyen tölthetett le előadásokat vagy könyveket. Viszont a Társulat, mint jogi személyiség működtetése a legtakarékosabb gazdálkodás mellett is pénzbe kerül (könyvelés, terembérlés, nyomda, stb.) Ráadásul a törvény előírja, hogy az egyesületek, társulatok tagjainak valamennyi tagdíjat kell fizetniük. Ezért van az, hogy az előadásokon belépő van, a kinyomtatott könyveinkért fizetni kell (de minden könyv szövege letölthető ingyenesen is), és a Társulat tagsága fizet tagdíjat. Ez a tagdíj minimális, a mindenkori minimálbér 1%-a. A Társulatba viszont csak annak éri meg belépni, aki szeretne önkéntesként részt venni a Társulat munkájában. Aki csak a tanítást, tudást keresi, az ingyen is megtalálhatja – ennél olcsóbban nem tudja megúszni. 😊

Üdvözlettel: Szabari János


Válasz

admin válasza Mónika Czegóner kommentjéreElozmény2018-05-29 07:35:56

   A legközelebbi nyilvános előadásainkat két hét múlva tartjuk (http://teozofia.hu/index.php?fent=eloadasok), az azon beszedett belépődíjat a terembérre fordítjuk. 
   A korábbi előadásaink kép- és hanganyaga szabadon letölthető az ugyanezen az oldalon megadott linkről.


Válasz

Mónika Czegóner szerint:2018-05-28 20:12:33

Megnéztem néhány előadást Bárány Károly atya előadásai különösen tetszettek. Előadás után próbáltam érdeklődni. Most valóban olyan drága a tagdíj és a tanítások (hogy drágább, mint a szcientológiában), vagy teljesen free az egész? Sajnos nincs sok pénzem.

Válasz

admin szerint:2018-05-15 10:39:16

   A spirituális hagyományok más területeihez hasonlóan a teozófiai irodalom is elsősorban az ősi indiai feljegyzésekre támaszkodik.
   Részletesebb információkat a net kereső-programjaival a "pitri"-k ("Atyák") egyik csoportjáról, a "manasaputra"-król lehet szerezni, a "manasaputras definition" beírásával
   (pl. https://en.mimi.hu/esoteric/manasaputras.html),
de a szónak több más jelentése is van, alaposan odafigyelve kell olvasni :-).


Válasz

Miskolci László szerint:2018-05-14 23:56:59

Uraim/Hölgyeim! Segítségre lenne szükségem. A teozofia említi a Láng Urait/Vénusz Urait és a szanszkrit iratokra hagyatkozik. Akárhogy kerestem-kutattam, én ennek nem találom a pontos forrását. Megtenné valaki, hogy bemásolja az adott idézete(ke)t vagy belinkelné, esetleg adna egy pontos hivatkozást erre hivatkozólag a szanszkrit irodalomból? Üdvözlettel, Laci

Válasz

Miskolci László válasza jszabari kommentjéreElozmény2018-05-10 00:17:27

Kedves János! A könyvet újra elküldtem Tamásnak az este folyamán. A webbolt a következő: http://afushop.hemsida24.se/store A minap szereztem még meg Krishnamurti 1931 feb. Csillagértesítő füzetét. Bár azt hiszem akkor már nem tartozott a TT-hoz, de ha kéritek, szívesen befotózom. Üdv, Laci

Válasz

jszabari válasza Miskolci László kommentjéreElozmény2018-05-06 17:49:33

Kedves László!

Erről nem tudtam, utánanézek. Nem tudom, milyen nyelven íródott, a honlapunkra csak magyar nyelvű anyagokat teszünk fel. Mindenesetre a lefotózott anyagból szövegfile-t kell csinálni.

Meg tudnád adni annak a svéd honlapnak a címét?

üdvözlettel: János


Válasz

admin szerint:2018-05-04 22:02:35

   Az elmúlt években többször is előfordult, hogy érdeklődő olvasók megkérdezték: le van-e fordítva Blavatsky másik nagy könyve, az Isis, illetve mikor fordítjuk le azt magyarra.
   A kérdezett könyv (Isis Unveiled – Fátyoltalan Isis) 1877-ben jelent meg, nagyon sok – akkoriban főleg – új információval, viszont meglehetősen rendezetlen felépítéssel. H.P. Blavatsky 1887-88-ban megírta fő művét, a Secret Doctrine (Titkos Tanítás) című könyvét, ami nemcsak rendezettebben, hanem az Isis-t tartalmilag is alaposan kibővítve készült el. A szövegben sok helyen hivatkozik rá és idéz az Isis-ből is.
   A Titkos Tanítás eredeti két-kötetes kiadását 1893-ban Annie Besant átszerkesztette és Blavatsky eredeti elképzelésének megfelelően egy harmadik kötetben, más Blavatsky-írásokkal kibővítve adta ki.
   Magyarul egy korábbi rész-fordítás után az utóbbi években készült/készül a Titkos Tanítás hazai kiadása. Technikai okokból szét kellett bontani, így az eredeti első kötet a mi kiadásunkban az 1-2-3. kötetek, az eredeti második a 4-5-6. számon, az 1893-as harmadik kötet pedig a 7-8. számon készül – a 8., befejező kötet idén ősszel jelenik meg.
   A Fátyoltalan Isis-t jelenleg nem tervezzük lefordítani és kiadni.
   Bár mindkét mű címe kétségtelenül nagyon csábító, de a saját és sok más érdeklődő tapasztalatai alapján mégis azt javasoljuk, hogy az Ősi Bölcsesség tanításait kezdésként a sokkal könnyebben olvasható és megérthető egyéb irodalmakból ismerjék meg, és a Titkos Tanítást már ezek ismeretében és megértése után(!) kezdjék el olvasni – különben fennáll annak a veszélye, hogy az első olvasásra gyakran érthetetlen szöveg miatt elvesztik a kedvüket a további tanulástól.


Válasz

Miskolci László válasza jszabari kommentjéreElozmény2018-05-02 21:20:22

Kedves János! Sajnos nincs meg, egy svéd (afushop)oldalról lehet megrendelni. Na, meg nekem nem olyan jó az angolom, hogy egy komplex írást letudjak fordítani :) Egyébként is, már másfél éve elküldtem nektek, mert befotóztam, - Martinovichnak - "Az ​élet problémái teozofus megvilágításban" c. könyvet, mert nektek elvileg nincs meg és majd felteszitek. Azóta se látom a honlapon... Üdvözlettel

Válasz

ibolya válasza István kommentjéreElozmény2018-04-22 13:28:07

Lao Ce:
Tao Te King
Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi: el nem veszíti.

Válasz

István válasza jszabari kommentjéreElozmény2018-04-20 11:47:58

Egyetértek János !
Az alábbi logosz / ige / szerint a létezés dialektikus és megtervezett :
"Mindennek megvan az ideje, minden cselekvésnek megvan a maga ideje az ég alatt: megszületni és meghalni, ültetni és gyomlálni, ölni és gyógyítani, lebontani és építeni, sírni és nevetni, gyászolni és táncolni, szétszórni a köveket és összegyűjteni, ölelni és tartózkodni, keresni és feladni, megtartani és eldobni, elszakítani és befoltozni, hallgatni és beszélni, szeretni és gyűlölni, a háború ideje és a béke ideje." ( Biblia Prédikáciok. 3:1-8)
Hiába szeretném én a lehető legjobb szándékkal összehordani a köveket,ha a kövek szétszórása szükséges éppen Isten alias Szent Univerzum Népe közérdeke miatt.Honnan tudhatnám ? Intellektuálisan sehonnan ? :))))De az angyal és a Mester az Ő intuiciója révén esetleg a müvész is kicsit a Szent Ihlete által,talány ha alászáll a Szentszellem .Ámde GOND ÓL KÓD ÁS révén nem megy.Ebből nem az következik hogy ne csináljunk semmit :))) mert MINDEN ÉRLEL a selejt is közelebb visz csak éppen eröltetni és erölködni nem helyes.Ha az eccerü ember én te ő mi ti ők megérik szakrálisan és megtisztul karmikusan akkor a Mestere engedi magát megtalálni :)))esetleg a metrón rálép a lábára párdon és átadja a névjegyét és zofort kezdődhet a felelős práxis !
Azthiszem .

Válasz

jszabari válasza Stratos kommentjéreElozmény2018-04-19 20:46:18

Kedves „Stratos”!

Tudod, mi azt a gyümölcsöt szeretjük, ami természetes módon érik meg, az a legfinomabb. A kényszerérlelt gyümölcs sosem igazi. Ezzel azt akarom mondani, hogy amint eljön az ideje, a különleges képességek maguktól megnyílnak, és vegyük hozzá az ősi mondást: „Amikor a tanítvány készen áll, a Mester megjelenik”. Az előtt minden csak a természet megerőszakolása, és bizonyos képességek, tapasztalások kierőszakolása biztosan nem vezet semmi jóra, csak óriási kísértést jelentenek – Blavatskyné szavaival – a „baloldali ösvényre” való rátérésre.

Ha az ember nem áll a megfelelő erkölcsi szinten, óriási karmikus pusztítást tudnak jelenteni ezek a gyakorlati tudások. Csak egy példa: ha képes lennél előre látni a jövő heti lottószámokat, meg tudnád-e állni, hogy ne dobj be egy szelvényt, és másnak se áruld el a számokat? Vagy meg tudnád-e állni, hogy a tudásoddal mások karmájába ne nyúlj bele kontár módon, csupán jó szándékból? Ezért a Teozófiai Társulatban nincs központilag szervezett gyakorlati oktatás, mert én sem, más sem tudja eldönteni, hogy megértél-e már erkölcsileg, etikailag bizonyos ismeretekre. Ha meg igen, akkor nélkülünk is megkapod, meg sem tudod akadályozni. :-)

Üdv, János


Válasz

jszabari válasza Miskolci László kommentjéreElozmény2018-04-19 19:03:18

Kedves Laci!

Nem ismerem ezt a könyvecskét. Neked megvan? Le lehet fénymásolni vagy szkennelni? Ha annyira érdekesnek találod, miért nem fordítod le? Ígérem, felteszem a honlapra! :-)

Üdv, János


Válasz

Stratos szerint:2018-04-17 23:10:54

Sziasztok! Lenyűgöző a társaság filozófia gyűjteménye. Van esetleg valamilyen gyakorlati rendszer is, mellyel a könyvekben olvasható tézisekről empirikus ismereteket szerezhetünk? Előre is köszönöm a választ.

Válasz

Miskolci László szerint:2018-04-17 22:44:53

Üdv mindenkinek! Egy ilyen különleges csemege fordítását szívesen látnám az oldalon/kiadva! Szerintem ez inkább füzetszerű, mint komplex könyv, bár nem vagyok biztos benne. Plusz olvasótábort is belehetne vonzani vele https://4.bp.blogspot.com/-H2sqHOyNOXg/V7V797R8RII/AAAAAAAAI0I/ptExBMRwPMAPJMutSA4dSvymV8pu5jHjQCLcB/s1600/Crabb%2BTheosophy%2Bin%2Bthe%2BSpace%2BAge%2Bbl.jpg Üdv!

Válasz

jszabari válasza Béla kommentjéreElozmény2017-12-17 15:14:58

Kedves Béla!

Általánosságban el lehet mondani, hogy egy ember 80 évig él, mégis, vannak olyanok, akik csecsemőként, gyerekként, fiatal emberként meghalnak, de vannak olyanok is, akik 90-100 évig élnek, vagy még tovább. A Powell-könyvekben szereplő számok – amiket részletesen kifejtve a Titkos Tanítás I. kötetében megtalálsz – ugyanígy átlagok. Támpontot adnak (mert senki nem gondolja, hogy egy ember 500 évig él), de az egyedi értékek eltérhetnek ettől.

Ha több konkrétumra vagy kíváncsi, javaslom, olvasd el David Pratt: Titkos ciklusok című tanulmányát a letölthető Olvasnivalókból.

Üdvözlettel: János


Válasz

jszabari válasza Rókica kommentjéreElozmény2017-12-14 17:23:49

Szia Rókica!

Ezer éve nem jelentkeztél, örülök, hogy ismét felbukkantál! :-)

Igazad van, első látásra tényleg zavarba ejtő lehet az én-Én-ÉN osztályozás. Az emberi tudat az, ami a létezés valamennyi síkján – az legfelsőbb istenitől a legalsóbb fizikaiig - épít magának tudathordozó eszközt, más szóval testet. Ezeknek a testeknek a „tartóssága”, vagyis létezésüknek az időtartama különböző. Vannak olyanok (a fizikai, az asztrális és az alsó mentális), amelyek egy életciklusig léteznek, halandók, az idejük leteltével meghalnak, feloszlanak. A tudatnak azt a részét, amely ezeket a halandó testeket használja személyiségnek nevezzük, és „én”-ként hivatkozunk rá.

Vannak olyanok, amelyek a halandó személyiség időléptékéhez mérve halhatatlanok (felső mentális vagy kauzális, buddhikus és atmikus), és a tudatnak az a részét, amely ezeket a testeket használja, egyéniségnek, vagy „Én”-nek nevezzük. Gyakorlatilag ez az embernek az a része, ami testet öltésről testet öltésre lépked előre, elindulva az emberré válástól egészen a tökéletes emberig, az emberi fejlődés végéig.

És vannak olyan testek (adi, anupadaka és atmikus), amik az isteni szikra lakhelyei, ami végig járja különböző világperiódusokon keresztül az elementáltól az ásványon, növényen, állaton és emberen keresztül vezető fejlődési utat, ezt nevezzük monádnak vagy ÉN-nek. A magyar fordításainkban azért kezdtük el használni ezt a nevezéktant, mert az egyébként helyes szellem-lélek-test felosztás körül óriási káosz van, ahány könyv, ahány író, annyi különböző lélek- és szellem értelmezés.

Szeretettel üdvözöllek: János


Válasz

Rókica szerint:2017-12-13 14:31:04

Jánoshoz! Kérlek segíts,belekavarodtam a sok én-be. Van "én-Én-ÉN". Amikor egy teozófiát (nem ismeri az elméleti rendszert) nem ismerő ember az írásában sokat használja az E/1.sz.-t és mondatai így kezdődnek, hogyan kell értelmezni érettségi fokát? (Nem hiszed el,még 10 év után is a megkülönböztetőképességnél tartok. Valaha ki lehet ebből gabajodni?) Fox Mulder

Válasz

admin válasza Béla kommentjéreElozmény2017-12-11 17:06:55

   A.E. Powell könyvében (Az élet fejlődése a Naprendszerben) a következőket írja (122.o.):
   „Nagyon keveset tudunk arról, hogy az egyes láncok, körök, bolygói periódusok vagy gyökérfajok fejlődése mennyi időt vesz igénybe. Ezért jelenleg aligha van értelme akár csak megkísérelni is, hogy ezeknek az óriási időtartamoknak a pontos hosszát megbecsüljük. Az exoterikus hindu írások határozott számadatokat közölnek, ám H.P. Blavatsky kijelenti, hogy nem szabad fenntartások nélkül ezekre hagyatkozni, mert léteznek egyéb, ezoterikus megfontolások is, amelyeket a hindu írások készítői nem vettek figyelembe.
   Bár nincs közvetlen információnk erről a kérdésről, azért van némi alapunk azt feltételezni, hogy a körök időtartama nem állandó érték, hanem akadnak rövidebbek a többinél. Feltételezéseink szerint az előttünk álló körök valószínűleg rövidebb ideig fognak tartani, mint azok, amiket már magunk mögött hagytunk. De most is igaz, hogy nincs semmi biztos támpontunk, ezért ilyen kevés adat birtokában értelmetlennek tűnik a találgatás.”
   Ennél többet mi sem tudunk :-).

az admin.


Válasz

Béla szerint:2017-12-10 14:55:47

Sziasztok! Azt szeretném kéredezni, hogy mennyi ideig tart egy bolygói periódus, egy kör, és egy lánc periódus? Az élet fejlődése a naprendszerben című könyvben leírtak alapján? a könyvet olvastam, de nem emlékszem olyanra, ahol egy hozzávetőleges időtartamot adna meg a szerző, hogy meddig tart ez a fejlődési folyamat. Köszönöm a segítséget!

Válasz

dzsonba válasza Tobír kommentjéreElozmény2017-12-06 20:36:06

Üdv Tobír Lényegében egyetértek.Személyes beszélgetés során még biztosan volna mit finomítgatni, de amit így pár mondatba tömörítve ki tud hozni az ember, az megvan.Annyit azért még hagy tegyek hozzá, hogy annak ellenére, hogy úgy tűnhet én haragszom az egoista tudatunkra, úgy gondolom szükségszerű és elengedhetetlen része mindannyiunk fejlődésének, és -azért is mert a teremtő világában nem nagyon vannak fölösleges ill. következmények nélküli dolgok- azt gondolom nem eltűnnie kell,hanem átalakulnia.Úgy hogy egyre finomabb belülről jövő rezgések elérjenek hozzá, és egyre tökéletesebbé váljon egoista fizikai megnyilvánulásaiban e rezgésekkel összhangban cselekedni. Azt hiszem, ha így törekszünk élni, nagy hibát nem vétünk. :-)

Válasz

Tobír válasza dzsonba kommentjéreElozmény2017-12-05 14:47:23

Lehetnek olyan benyomásaink, meglátásaink, és ezekből eredő reakcióink, amelyek nehezen magyarázhatók meg logikai gondolkodással. Például egy első találkozás valakivel. Szinte nyitott könyvként belelátunk, beleolvasunk az illetőbe, mert hirtelen az egészet fogjuk át, és nem a részeket. Először tudjuk, aztán csak sejtjük, hogy a meglátásunk igaz volt. Az élményre azonban gyorsan rátelepszik a logikai gondolkodás. De azt hogyan és mire is használjuk? Elbizonytalanít, megmagyaráz, átszínez mindent az érdekeink, egoista törekvéseink szerint. Dönteni, és valamit megragadni az énlényünk fog, mert a döntés "alternatívák közötti célirányos választás, előre rögzített kritériumok szerint, valamilyen stratégiával" (Kornai János). Magasabb lényrészeink, melyek jórészt "alszanak" még, talán nem is döntenek a szó közönséges értelmében, hanem jelenvalóságukból eredően átlátnak, és tisztasági fokuknak megfelelően, természetszerűen reagálnak. Az egoista tudatnak, a mulandó személyiséglénynek folyamatszerűen meg kell "halnia", fel kell oszlania (lecsökkennie a biológiai minimumra), hogy a magasabb, múlhatatlan lényrészeink kibontakozhassanak. A lélek kettős. Van egy alacsony, mulandó lélek, és van egy - jelenleg még többnyire alvó - nem ebből a világból való, eredeti, tiszta lélek. Ez utóbbi olyan bensőséges kapcsolatban, egységben van a szellemmel, hogy nem hozhat döntést a "saját hatókörén belül". Számára nincs "saját".

Válasz

dzsonba szerint:2017-12-03 20:30:33

A folytatás: A körülményekhez képest részletesen indokoltad »persze a hibáim mellett :-)« , hogy miért nem gondolkodtok fizikai megoldásban. Ezzel semmi gondom »ha megnézed az előző hsz-om utolsó mondatát, akkor írtam is« ,de!: úgy gondolom mi arra nagyon kicsi pontok vagyunk ebben a létforgatagban , hogy magasabb szintek megoldását alkalmazzuk. Egészen egyszerűen azt kell tennünk, amire ki vagyunk találva: magasabb szintek energiáit hozott és szerzett eszközeinkkel a fizikai síkba ültetni. Végül még egy reagálás: Közöltél egy döntéshozatali rendszert: (belülről kifele/kivülről-befele), és ez alapján hoztál egy döntést. Úgy gondolom -az én elméletem alapján- ez tudat alapú rendszer, és tudat alapú döntés. Az én döntéshozatali rendszerem alapján ha a szellem,vagy a lélek hoz egy döntést a saját hatókörén belül, akkor az a (saját) átlag tudat számára sokszor értelmezhetetlen, és mint ilyen értelmetlen és kezelhetetlen is.

Válasz

dzsonba szerint:2017-12-03 18:40:41

Üdv Admin Nem nagyon akarom hogy ilyen irányba menjen el a beszélgetésünk. Nem gondolnám hogy bárki idejét is érdemes lenne az én belső dolgaimmal, elméleteimmel rabolni,de aztán úgy gondoltam, hogy véletlenek nincsenek (vagy ha mégis, azok nem véletlenek :-) ) . Hát fussunk egy kört! Abban még egyet is értünk ( és talán még kiderül hogy nem csak ebben :-) ) , hogy életünk döntések sorozata. Megtisztelsz azzal , hogy leírod hogyan működik szted a gondolattól megvalósulásig vezető út, azt meg egyenesen csodálom, hogy általam leírt néhány mondat alapján prejudikálsz és ítéleteket fogalmazol meg velem kapcsolatban. Nekem sose lenne ennyi bátorságom. Mindenesetre úgy gondolom, válaszként nekem is le kell írnom az én verziómat. Bár én a forrásokat nem tudom megjelölni (ki tudja honnan loptam ;-) ) , ezért senkinek sem javasolnám ellenőrizetlenül (élet) elfogadni. Én úgy gondolom, minden egyes döntési pillanatban három egymástól markánsan elkülönülő, mégis egymást átitató szinten futtatjuk le a reagálási lehetőségeinket. Nevezzük ezeket ugymint: 1- tudat/akarat 2-lélek/szeretet 3-szellem/hit A ma világa gyakorlatilag csak az elsőt preferálja. Ennek eredménye mai világunk:gyors és eredményes birtokba vétele a fizikai síknak Viszont több okból is, -főleg mivel van 2. és 3. részünk is-, a végtelenségig nem lehet feszíteni ezt az egyoldalú fejlődési sémát. Mindannyian használjuk mindhárom részt döntéseink meghozatalánál, de hogy milyen arányban, az az egyéniségünktől,körülményektől függőek. A komoly probléma akkor keletkezik, ha vmelyik „részünk” a másik „részünk” területére téved ,mondván hogy Ő ahhoz is jobban ért. Hogy mondjak néhány egyszerű példát: ha a szerelmünket racionálisan válasszuk: Ő jó lesz mert jól főz, nagy öröksége van stb… ha befektetésünkről érzelmi alapon döntünk: ide teszem a pénzem, mert ez az ügyintéző annyira szimpi volt ... ha tudattal döntünk a hitünkről: ez az isten jó lesz, mert közel van a temploma és fűtik is. És ha az egyéni gondokat kivetítjük a világra, akkor megkapjuk mai élhetetlen világunkat. Úgy gondolom, hogy a jövőben ennek az egyenlőtlenségnek a ledolgozásán kell dolgoznunk,kinek-kinek lehetősége szerint. Folyt.

Válasz

Ivan válasza admin kommentjéreElozmény2017-11-30 12:05:50

Amióta iszom a saját energiáimat igen érdekes tapasztalásokban vagyok benne álomban és ébren is. Fokozatosan cserélődik ki minden a tudatosságomban ( felismerések folyamatában). Két pont között a legrövidebb a végtelen, e felismerés része amit régóta használok a rajtcél győzelem amikor egy lépést sem tettünk meg, ekkor értettem meg ez is a végtelenről szól. Olyan teleportálás amikor nem érkezel meg sehová sem, bele ragadsz az örök pillanatba ( vélemény )... :) de keresem a módját hogyan tudunk tovább lépni a végtelenből is, de itt nem a tudat az úr az űrben.... ( vélemény) )

Válasz

admin válasza dzsonba kommentjéreElozmény2017-11-29 19:59:44

{Folytatás}
   A „belülről-kifelé” működés létezéséről és hatásosságáról mindnyájan meggyőződhetünk, elég csak visszaemlékezni az elmúlt éveinkre. Két példa:
   a.) ha valamilyen fontos döntést hozunk, a környezetünk-körülményeink szinte automatikusan megváltoznak: „átrendeződik a színpad az új változat lejátszásához”. Minél mélyrehatóbb a döntésünk hatása, annál észrevehetőbb életünknek ez az átrendeződése;
   b.) ha valamilyen problémánkkal kapcsolatban felismerjük a megoldást, nagyon rövid időn belül találkozunk olyanokkal, akik hasonló problémákkal vajúdnak, de még nem találták meg a nekik megfelelő megoldást – viszont (többnyire tudat alatt) érzik, hogy nekünk van valamilyen válaszunk az ő kérdéseikre is.
   Az említett példák háttere: a gondolatok és érzelmek ugyanúgy létező energiák, mint az általunk már nagyjából ismert elektromosság, beleértve az elektromágneses sugárzások változatait is. Az alapvető különbség:
   a.) ezek lényegesen finomabb energiák, mint amit a mai tudomány érzékelni tud, mert az asztromentális világban/közegekben léteznek, és nem a fizikaiban;
   b.) akkor is léteznek és működnek, ha nem tudunk róluk, mert minden gondolatunk-érzelmünk un. gondolatformát hoz létre, amely nemcsak az auránkon belül, hanem azon kívül is képes létezni, sőt azt el is hagyni. [A gondolatformákról részletesen lehet olvasni A.E. Powell könyveiben.]
   A gondolatformák léte és működése a magyarázata a népi „keress és találsz” típusú, számtalan tapasztalattal igazolt mondásoknak – és ez a magyarázata annak is, hogy „véletlenül találtam rá a teozófiára”, ahogy azt sokszor halljuk az érdeklődőktől.
   A fentiekből talán már világos, miért nem egyfajta „biológiai élettér” létrehozása, hanem az azt megalapozó nem-fizikai eszmék és hatások „táplálása” a fő célunk. Ahogy most látjuk, napjainkban sokkal fontosabb az „ ezoterikus svédasztal” kínálatának létrehozása és állandó bővítése, mint a teríték formáinak-elrendezésének állandó „fényezgetése”. Fontosabb a kínálat minősége, mint a teríték formája: egy pohár víz ugyanolyan üdítő a horpadt bögréből, mint a csillogó kristálypohárból – a tartalom a lényeges!

Üdvözlettel az admin.


Válasz

admin válasza dzsonba kommentjéreElozmény2017-11-29 13:06:01

Kedves Dzsonba!
   Arra saját tapasztalataink révén előbb-utóbb mindnyájan rájövünk, hogy életünk során szinte állandóan döntési helyzetek előtt állunk. Választhatjuk ösztönösen az egyik lehetőséget (ide tartozik az is, hogy „nem döntünk”), de választhatjuk tudatosan is valamelyiket.
   A tanulási-önképzési módszerek közül választhatjuk a manapság mifelénk divatos „poroszos” iskolarendszert (kiadott tananyag visszamondása-osztályozás-továbblépés). Ez az egyszerűbb, kezdetként szükséges és hasznos módszer is, viszont a későbbiekben nem sok teret hagy az egyéni különbségeknek és a legnagyobb kockázata, hogy „egyenszürkéket” képez. Szélső esetben ez az „idomított majmok” és persze a lélektelen robotok útja.
   A másik fő irányzat (amit a teozófiai mozgalom is követ) teret ad – sőt támogatja is – az egyéni tanulást-kutatást és ezáltal az egyéni képességek, hajlamok ki- és továbbfejlesztését. Ezt viszont már csak viszonylag kevesen merik vállalni, éppen mert hogy a növekvő tudatosság együtt jár az egyéni felelősségvállalás egyre növekvő szükségességével – egyben a gondolatszabadság tiszteletben tartásával.
   Már az első változatnál is, de főleg a másodiknál alapvetően fontos tisztázni a „miért teszem” (az indíték) kérdését. Ugyanis ez határozza meg az összes további tevékenységünket akkor is, ha nem tudatosítjuk magunkban! Ha ezt a lépést kihagyjuk, az csak sorozatos kudarcokat eredményez. Bármilyen tartósan életképes tevékenységről legyen is szó, az indíték-elképzelés-tervezés-előkészítés-megvalósítás lánc (a „belülről-kifelé” irány) mindenkor felismerhető.
   Ezzel ellentétben a fordított sorrend – a „kívülről-befelé”, a „csináljuk meg, a többi majd kialakul” – törvényszerűen csak zsákutca és biztos csőd lesz: az ilyen hamvába-holt próbálkozásokkal „tele van a padlás”. [Erről a „fordított” hozzáállásról és következményeiről olvasható humoros – egyébként naponta tapasztalható – példa a Parkinson Törvénye c. könyv „Tervek és szervek vagy az Adminisztráció Székháza” fejezetében.]
{Folyt.köv.}


Válasz

dzsonba szerint:2017-11-27 10:16:26

Üdv Sarolta és Admin Bocs az összevonásért,de Saroltának már válaszoltam, de elveszett valahol az éterben. Mindketten említitek hogy kevesen vagytok. Azt hiszem ez most irreleváns, hiszen minden ötlet egy emberrel kezdődik :-) . A sokszínűségetek pedig pont az az érték, ami más hasonló közösségekhez képest az előnyötök. És jók az egyéni útkeresések, de azt hiszem,földi életünkben a legnagyobb értéke annak van , ha a belső utakon szerzett „kincseket” az anyagi világba tudjuk ültetni. Admin, nagyon nem jól értetted a kérdésem-és úgy gondolom ez az én nem megfelelő hozzászólásom miatt lehet- bár a „teozófus állatkert” megfogalmazás nekem még így is keménynek tűnik. Először is: nekem az jött le hogy a Teozófia alapítói is fontosnak tartották a fizikai megnyilvánulást, és ki más is mutathatná az utat mint aki messzebb lát társainál. Másodszor pedig : Ma , amikor a tudat/egó páros rendszerösszeomlás közeli egyenlőtlenséget produkál egyre agresszívebb/gátlástalanabb viselkedésével világunkban, egyre inkább szükség van olyan megoldás megtalálására ami egyrészt megfékezi/kordában tartja a fent említett párost, másrészt olyan megoldásokat épít ki, amik elősegítik az átlagemberben is azoknak a szunnyadó képességeknek a kinyílását, amik néhányunknál talán már elindultak. Tehát amit szeretnék, az nem állatkert,hanem a jövő világának másik fele, ahol a szellem és a lélek súlya min. egyenlő a tudatéval Ehhez kell megpróbálni létrehozni egy „biológiai életteret” , ami ha működik mintául szolgálhat a jövőben az egész világnak. ( És akkor az egész világ egy nagy állatkert lesz :-) .Vagy most is az? Ja és még valami : Ezt az életteret ne aggódjatok, nem teozófusokkal kell „teleültetni”, Ők csak a láthatatlan irányítók a háttérből, ahogy ma kellene legyen mindegyikünk szelleme és lelke. Dzsonba

Válasz

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25